Nagy Ágnes vagyok, egy édesanya, feleség - talán mint Ön is éppen.

Saját gyermekem születése kapcsán szembesültem a problémával: egy alföldi kis faluban lakva sehol sem tudtam megnyugtató elhelyezést biztosítani a gyermekemnek.

Egy családi napköziben azonban megláttam azt, amitl a fiam tapsolt, amikor bekanyarodtunk az utcába reggel: kevés gyermek, otthonos, barátságos környezet, szeretet és méltó elhelyezés.

És menthetetlenül elcsábultam... Azóta léterhoztam az egyesületet, és megtaláltak azok a családok, akikkel közösen alakítjuk, formáljuk  - magunknak, hiszen a mienk!

Azon dolgozom, hogy

• ez a szolgáltatás minden gyermeknek elérhet legyen, függetlenül attól, hogy hol lakik, hogy kik a szülei
• ezt a szolgáltatást nyújthassa minden család, aki erre vágyik, aki alkalmas rá, hogy gyermekekkel foglalkozzon- függetlenül attól, hogy az ország melyik részén élnek, hogy mivel foglalkoztak ez eltt
• hogy végre érték legyen a gyermek, saját jogán - nem azért, mert pénz jár érte (gyes, vagy épp normatíva), hanem mert k azok, akikben mi majd tovább élünk hamarosan - és most tlünk függ, hogy milyen életet szánunk nekik, mit biztosítunk ehhez, hogyan gondoskodunk róluk, mit tanítunk nekik, és fként, hogy hogyan mutatunk példát...

A családi napközijeink engedélyeztetése és mködtetése kapcsán döbbentem rá, hogy mekkora gondok vannak: mintha minden napközit másik országban kellett volna engedélyeznem, mintha a mködtés kapcsán is hatóságonként külön jogszabályok vonatkoznának ránk...

Nem hittem, hogy ekkora az érdektelenség, ha egy ügyben nincs azonnali önös érdek. Nem hittem volna azt sem, hogy örülni fogok, ha egy település vezetje partner akar lenni abban, hogy segítsek megoldani a saját települése meg nem oldott problémáját - nem hittem el, hogy nem érdekli... Nem hittem el, hogy csak az az ügy lehet érdekes és fontos, amibl saját haszon származik.

És boldog és lelkes vagyok, mert találtam olyan vezetket, polgármestereket és köztisztviselket, akik segíteni akartak, vagy csak egyszeren hagyták, hogy én segítsek nekik - és a településük lakosainak. És minden pici eredménynek nagyon kell örülni, tudom! Minden segít szándék -egy újabb kincs! És én most kincsvadászatba kezdtem!

Hogy miért? Mert én is egy anya vagyok, és látom a fiam szemében a csillogást: "Anya, ugye megyünk a bölcsibe? Anya, ugye ott vár engem a Rita?"

Szeretném, ha egy lehetnék azok közül, akik elmondhatják, hogy mi tettük rendbe ezt a szabályozási anomáliát. És remélem, hogy hamarosan elmondhatjuk ezt, büszkén, és boldogan!

Önért is dolgozunk, kedves Családi Napközi Vezet, vagy épp Leend Családi napközi Vezet - és minden családért - gyermekekért, szülkért egyaránt.

Mert nekünk tényleg a gyermekünk a legfbb értékünk!

Letölthet szakmai önéletrajzom

Szakérti munkám: www.csaladinet.hu

Publikációim:

Nagy Á.: Hogyan lehet él a pénz? –Mér László könyvérl. eVilág 2005. 3. 38-40

 Az én mottóm:

Ákos: Gondolnék Rád

Folyton folyik a kampány,
Zúdul mindenfell,
Jelszó jelszó hátán.

A szavakat hazugok rágják,
És várják, hogy majd összedlnek
Az ezredéves bástyák.

Ha van még valami tiszta
Ezen az elveszett világon,
Azt máshol nem találom,
Csak a lányom szemében látom.

De miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

Nem is kérded, merre visznek,
Merre szédítenek,
Akik semmiben sem hisznek.

Mást se hallasz tlük,
Csak hogy mennyire jó lesz neked,
Aztán mentik majd a brük.

De volt értelme annak,
Hogy mindeddig kibírtad,
A legszebb versed úgyis
A fiad szívébe írtad.

Hát miért is gondolnék rád?
Miért is gondolnék rád ezután?
Mondd, miért is gondolnék rád?
Hogy hol jársz,
Hogy mit csinálsz?

Egy asszony szép szavára
Szelídebb ember leszek.
A gondot hagyom másra.
Engem munka vár a kertben,
Amíg egy fát ültetek.

A harc alábbhagy bennem.
De nem felejtek semmit,
És kezdeném is újra,
Neved szép betit
Ámor homlokomra írta.

Hát miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

Miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Miért ne gondolnék rád ?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?